Rendszeres olvasók

2011. december 15., csütörtök

T.S. Eliot: Il canto d'amore di J. Alfred Prufrock

(a vers magyarul és olasz nyelven)

Il canto d'amore di J. Alfred Prufrock



S'io credesse che mia risposta fosse 
A persona che mai tornasse al mondo, 
Questa fiamma staria senza piů scosse. 
Ma perciocché giammai di questa fondo 
Non tornň vivo alcun, s'i' odo il vero, 
Senza tema d'infamia ti rispondo. 



Allora andiamo, tu ed io,
Quando la sera si stende contro il cielo
Come un paziente eterizzato disteso su una tavola;
Andiamo, per certe strade semideserte,
Mormoranti ricoveri
Di notti senza riposo in alberghi di passo a poco prezzo
E ristoranti pieni di segatura e gusci d'ostriche;
Strade che si succedono come un tedioso argomento
Con l'insidioso proposito
Di condurti a domande che opprimono...
Oh, non chiedere Ť Cosa? ť
Andiamo a fare la nostra visita.

2011. november 13., vasárnap

November-vég



Már unt az őszi
pompa. Karnevál-másnap,
kihűlt vágyak. Szag.





2011. szeptember 20., kedd

Elköszönések ideje




félve vágyott vég
ölbe bújt késő nyári
kesernyés béke

2011. szeptember 11., vasárnap

Őszi kép




figyeltem a fiút

barna volt

szép szemű  szelíd

ilyenről ábrándoznak

fiatal lányok

asszonyok is

gondolnak rájuk

ősszel  vonatra várva

amikor áll az idő

és szabadon jár

elmúlt testeken

a gondolat

csak  emlékeznek

érzelmek nélkül

hidegen

hideg férfiakra

gondolnak

akik régebben

ilyenek voltak

mint ez itt

2011. augusztus 24., szerda

Volna még?

Ez a nyár itt nem kedvezett a verselésnek, de a vers vagy jön, vagy nem, ha nem, akkor nem kell foglalkozni vele, erőszakkal minek? A régieket, akit érdekel, megtalálja ezen az oldalon. Sok szeretettel azoknak, akik még mindig visszajárnak, egy vendégvers:


Kányádi Sándor: Volna még

pedig volna még 
volna még valami 
mondanivalóm 
a nyíló nárcisz- 
mezőkről például 
az alkonyi szélben 
riadtan lobogó 
hegyi füvekről 
a hegyekről a folyókról 
égről földről 
a tengerekről 
az óceánok alatt 
vergődő tűzhányókról 
a szerelem végtelen 
napéjegyenlőségeiről 
amikor az idő is 
ellankad mint a patak 
ha szomját oltja 
benne a szarvas 
egyszóval kettőnk 
dolgáról az emberiség 
nevében volna még 
talán volna még

2011. augusztus 5., péntek

Tudathasadás



Végignézem, hogy
óvatos-szelíden öl
ki magából: ő

aki életre
hívott! És én, az unott,
hagyom, élvezze
csak a megsemmisülést!
Teste nem érző burok.

2011. július 11., hétfő

A kaktusz virága



Vers helyett most ezt az idei nyár minden kedvesének, drágájának, imádni való egyetlenjének. És most akkor nyári szünet, szeptemberig!




die Rose......

D ie unschuldige Rose 
Sprechen wir nicht von dir. 
Du bist deiner Natur nach unaussprechlich. 
Andere Blumen schmücken die Tafel, 
du verklärst sie. 
Man stellt dich in eine Vase - 
und schon wandelt sich alles: 
es ist vielleicht die gleiche Vase Melodie, 
aber gesungen von einem Engel.

          Rilke, Rainer Maria (1875-1926) 


... és ez is:


http://le-monde-de-catherine.blogspot.com/


2011. június 19., vasárnap

Jelen - Ora



a lényeget valaki
elvakarta
seb lett és nőtt
a nappal és éjjel szőtte
anyag alatt
hízott
levakarhatatlanná
öregedett az érdes var
lúdbőrös mintáival
nem lehetett kikerülni
a találgatást
mi lesz ha
véres száját eltátva
többet akar
hófehér vásznainknál

2011. május 28., szombat

Il cielo capovolto (Ultimo canto di Saffo) - Roberto Vecchioni



A gondolatok szabad szárnyalásáról beszélgettünk, arról, hogy milyen csodálatos: ha fölnéz az ember az égre, közte és a végtelen között semmi sincsen! Belakni magunkkal a teret, szétáradni szabadon, érezni, a végtelen egyik pontja az a középpont, amiből a mi gondolatunk indul el. Félelmetes, hogy sehol sincs kapaszkodó. És milyen különös, hogy ennek tudatában is, és ennek ellenére bátran merünk széttárt karral és fölemelt arccal az égre nevetni! 

Nel Cielo Alto -- vasárnapi blogjárat

2011. április 25., hétfő

Sylvia Plath


„Hogy a sebeimet megnézd, ára van,
Hogy a szívem hallgatod –
Működik maga.

És ára van, nagyon nagy ára van,
Hogy belőlem szó jut, érintés
Vagy vércsepp” (Sylvia Plath)



"Per spiare le mie cicatrici,c'e' un prezzo da pagare
per auscultare il mio cuore
Eh sì, batte.

E c'è un prezzo, un prezzo molto caro,
Per una toccatina, una parola,
O un po' del mio sangue" (Sylvia Plath)


2011. április 3., vasárnap

Csapdában -/ intrappolati



elmérgesedett seb
vérző hasadék
és rajta egyre nő
az eltakaró
rongyrakás

de eltömni reménytelen
már akkora a felület
mélyről buzog a forrás
szörnyeket táplál
a csorgó förtelem

elmennék
ide nincs közöm

késő a hárítás
süketek bámulnak
fekete tükrökön
sokszorozódom

csak egyszer indulnék el
nem enged súlyúk
százszor maradok

meghalnék nélküle
veszve a vérző sebbe
vagy mint a kő
hajnalra hidegtől repedve

ő is lehajol
figyel a neszre
hajszálnyi ér a titok
majd eljön és lemos
és lemos
marad a vasfogakon
egy cseppje

2011. március 30., szerda

Búcsúzás(ok) - addio



(B.J.-nek)

A tűztövisek
Sora véráztatta nyár
Rigóhangtalan
Hull a fonnyadó termés
Tél öle feketén takar

Fehér gallér fojt
Ismeretlen madárból
Hang hull és tollak
Majd lesz ott állomás is
Vállunkon vagy talp alatt

Mit rongy takar el
Kit álma von rejt végleg
Puha öl mélyén
Piros bogyók csorgó vér
Serken az ősz friss sebén

Még látom tűnő
Nyár Deák-terén sírni
Nincs évszak vissza
Ősz vérén lépek utána
Léptem lassú láng issza

2011. március 21., hétfő

Télvég a versben, végre tavasz! - primavera finalmente!

Kilátás az ablakomból

1.
Lándzsák bújnak ki
a jégaljú földből. Zöld
kiáltás töri
a felszíni, cammogó
barnát. Jövünk, szól a fű.

2.
Egy csöpp a fűszál
hegyéről: megmutatja
az érkezőt, és
engem, aki idevárja.
Földre hajtom homlokom.

2011. március 11., péntek

Ajándékvers narancssárgában / "e penso a te"



Hírmondója vagy,
ha borús is most, ez az:
mégis a tavasz!




2011. március 6., vasárnap

Árnyékok és Ho dormito con te tutta la notte - Pablo Neruda


Játék a végzettel. A szakadékra vetült árnyakat mi menti meg? Egy felhő.
*

2011. március 5., szombat

Belülről halott


Könnyű ráfogni
Múmia és él
Arcba vágott kés
Nem hagy vérnyomot

Itt hagyja nekem
Az éjjel útját
Látszólag alszik
Átvert mosolyog

Látom arcát még
Vérre váró rés
Tátong hajnalig
Szemem szemet lop

Magam takarom
Mégis kiszorít
Feketült férce
Bőrömben az ér

2011. március 1., kedd

Március elseje



Március

Résnyire nyitott

ajtón szürke galambok

szöknek égbe.


Röptük a tavasz

első, könnyű szépe, és

ébren álmodás.


2011. február 12., szombat

Az álarcos belépője - (la maschera...)



Az álarcos belépője

1.

Tudtam, hogy eljön:
várakozás nélküli
jelenlétemből
ki sem lépve, percre sem,
tettem a dolgom, amit.

2.

Hó olvadása
jelzi jöttét, rothadás
alól kilépő
táncos, ki elvarázsol:
értelmetlennek tűnik.

3.

Úgy hajol hozzám,
hogy elhiszem, van nap ott,
ahonnét jön a
nem kért szánalom, és majd
fénybe önt tűnőben is.

4.

A múlt felől ér,
és elhagy a jövőre
nyíló ajtón. Nem
hozott semmit, az álarc
alatt viszi el arcom.

5.

Szádból hívja a
bomló szirmú virágot:
öklendezd föl a
szerelem árulását!
Kimondva megsemmisül.

6.

Fogja kezem, már
idegen árnyék után
fut velem. Követ
kettőnk egybeforrt mása:
nehezék a múlt nekem.

7.

Szirmot bont, álmos,
kényes arca fénylőn von
magához mosolyt.
Fázom, öle síkság, vagy
mező, hol nincs rejtő lomb.

8.

Ártatlannak hisz.
Megvár, levenné arcom,
látni, hogy mit takar
a tükrök mása: igaz
vagy vakuló álom van ott?

9.

Rozsdával bevon,
vagy zöldes penésszel,
ágyat készít el,
hol halálod ölel meg,
vagy akit már nem akarsz.

(nfde)


2011. február 6., vasárnap

A halott asszony -- La donna morta


Miért volna itt
bármi is öröklétű?
Próbálom a
szavakat, ide illik
mind a sorba: romlanak.

Visszapusztulok,
fájjon, legyen elmúló
kín ott, ahol a
nem sejtett csahol, bont le
csontig, lop el magamból.

Ott van a körmöm
alatt,  ami még menthető:
sebet takar. Vés
ki a húsból, véremet
fogyasztva él bűntelen.

Tűr a test, holttá
tesz múltat, újraírva
öli a jelent.
Rejtekemből figyelem
őt: idegen. Ír velem.

XX

(A romlás vörös
virága nyílt ki öled
sápadt melegén,
bontott szirmot, mérgező
nedveket túlcsordítva.

Emlékeztél egy
régi jósra: amint
tenyered tüzét
érintette, otthagyott
szótlan. Ő már tudta.

Másféle álom
súlyos karja fogott át
azóta, szorított
magához. Bújtál, hitted,
még van menekvés. Mától

szétrobbant méhed
cipeled, és csikorog
fogaid között
a pénz: téged ingyen is
átvisz a révész, tudod.)

(nfde)



2011. február 4., péntek

A költészet határtalansága -- sauvage27 -- Margherita Guidacci

  
A vers sokkal kevésbé zárja be magát a nyelvi határok közé, mint a próza. Számomra az alábbi vers is ezt példázta. 

"Sono un poeta: una farfalla, un essere
delicato, con ali.
Se le strappate, mi torcerò nella terra,
ma non per questo potrò diventare
una lieta e disciplinata formica."

Margherita Guidacci
Italia (1921 - 1992) 

2011. február 2., szerda

Szeretnék egy fekete macskát - Volevo Un Gatto Nero

Tudom, ma a medvét várta mindenki, hogy lesz-e árnyéka? Én csak a macskával jövök - ismét. Komolyság helyett egy ki vidámság: tehát lássuk a ... macskát!


2011. január 29., szombat

Vízbe fulladt verssorok



Egy vers a víz aljáról hív. Ha ráhajolsz az eget tükröző felszínre, arcod tolakszik a vers és a megírás vágya közé. Már nem akarod leírni a verset. Nézel a vízi másra. Ötven éve ezt hordod magadon! Arcod az, vagy csak az álarc mered vissza ijedten? A fáról fagyos kéregdarab perdül, vízre vetődik. Gyűrűk futnak a partig.

(nfde)

2011. január 26., szerda

Prever - Questo amore és Paris at night




Jacques Prévert: Paris at night


Az éjszakában sorra sercen három gyufaszál 
Az első hogy jól lássam arcodat 
A második hogy lássam szemedet 
A harmadik hogy lássam jól az ajkadat 
s hogy emlékezzem is minderre kell a vaksötét 
Mikor ölelve borulok föléd


Gereblyés László fordítása


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...